A fő cél a sérülések elkerülése

­­ – ­Mit kell tudni az eddigi karrieredről, miként kötődsz a kézilabdához?

– Gyerekkoromtól játszottam, versenyszerűen, két éve hagytam abba. Mellette elkezdtem a játékvezetést is, NB-s kerettag vagyok, itt rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, sok reményt fűznek hozzám és a társamhoz. Mindezek mellett a kanizsai klubnál is tevékenykedem, irodavezetőként. Gyógytornászként 2017-ben végeztem, majd a mesterképzést is megcsináltam. A csurgói megkeresés nyáron jött, és egy percig sem gondolkodtam, nagyon örültem a lehetőségnek. Az őszi szezonban szerencsére nem volt komolyabb sérülés, ami egyértelműen a stáb munkáját dicséri.

– Komolyabb sérülés nem volt, de azért így is akadt bőven tennivalód. Milyen a közös munka a srácokkal?

– Kiváló a hangulat a csapatnál, öröm így dolgozni. „Vojával” készültünk sokat, rendkívül profi játékosról van szó, hiszen ha rossz napja volt, ha fájt is valamilye, mindig beleállt a munkába és céltudatosan végezte a feladatokat. Mellette Bulcsú és „Szücsi” volt nálam többször, ők pluszmunkát végeznek, néha kicsit noszogatom őket, de ők is becsülettel elvégzik a kért gyakorlatokat. 

– Fizoterapeutánkkal, Gazda Ferenccel együtt dolgoztok a csapatért. Vele milyen az összhang?

– Nagyon szeretek Ferivel együtt dolgozni, rengeteget tanulok tőle. Óriási tapasztalattal bír, így mindenben kikérem a véleményét. Segítőkész, próbálja átadni a tudását. Gondolok itt mondjuk a bandázsolásra, de például a gépeink használatát is mind átvettük, ma már rám meri őket bízni. A célom az, hogy a tavaszi szezonban is tanuljak, s a legfontosabb, hogy az előttünk álló hónapokban is elkerüljék a sérülések a csapatot.